(via stupidgifs)
A héten főzőcskéztem is, nem nagy dolgokat egyelőre, mert még nem vitt rá a lélek, na meg még össze kell barátkozzunk a főzőlappal, aminek úgy tűnik, hogy két fokozata van (valójában kilenc, de ez két zónára tagolódik), a túl-hideg-ahhoz-hogy-bármi-történjen, és a pokol tüze fokozat, a kettő között az átmenet miliszekundumokban mérhető, félrenézel és a következő pillanatban már fröcsög a zsír, ezzel determinálva a kaja utáni programot, nevezetesen ganézhatom az amúgy nagyon fancy főzőlapot. Idővel biztos jobban ráérzek a fokozatok határaira. Vagy jöhetnek a mikrós receptek.
A mosógép is paranorm, egyrészt a rövidprogram kb a leghosszabb mind közül benne, másrészt néha nem nyílik ki az ajtaja, ilyenkor rá kell küldeni még egy centrifugálást, és akkor talán, esetletleg visszaadja a cuccaimat.
Ma azért volt a laborban egy kis fennakadás, mert amikor mondtam, hogy hétfőn indítanám a második fajt a kamrában, akkor látszott rajtuk, hogy ezt az infót még emészteniük kell, főleg amikor megmondtam, hogy mennyit. (180 növény, szerintem nem olyan halálos mennyiség...) A reakciójuk alapján még mindig fogalmuk sincs róla mit szeretnék, pedig minden adandó alkalommal megkérdezik, és én mindig el is mondom. De bármit is akarok, ahhoz növény kell, az meg nem nő meg az asztalon (lehet, hogy megnőne, de na), így ma Carmeloval elsétáltunk a kínaiba és végre vettünk lavórt (lavórokat? lavrokat?), nyolcat, mivelhogy elfogyott a kis doboz. Kispályás banda, nincsenek hozzászokva a nagyüzemi növénygyártáshoz. Ebből arra következtetek, hogy vagy kicsi biomasszából is megvan sok mérés, vagy szeretik az idők végezetéig halasztani a dolgokat. (Az utóbbira tippelek, nem egy idegbeteg banda.)
A hétfői társaság szépen kicsírázott, leszedtem róluk a fóliát hétvégére, meglátjuk kiviszi-e őket a huzat hétfőre a dobozaikból.
Úgy volt, hogy ma tartok szemináriumot is, ami aztán tegnap el lett napolva mivel a nagyfőnöknek közbejött valami, amit viszont utólag nem értek, mert ma mindenki (a nagyfőnök is) ott virított az ominózus időpontban, szóval valami zavart érzek az erőben. Elméletileg jövő pénteken megint előadok. (Lehet, hogy bosszúból valami brutálisan hosszú és dögunalmas prezit rakok össze az aktuális kis laza helyett...)
A spanyol alakul, csinálom a duolingot, egész hasznos, bár az olyan mondatok, mint a 'a lovam sót eszik' nem feltétlenül tűnnek életszerűnek, de a mindennapi kiképzéssel együtt, az öt hónap végére lehet ragad rám valami a szokásos reggeli 'hola' és 'muy bien' kifejezéseken kívül.
Egyébként két hete vagyok itt, és még tetszik, meg sem fordult a fejemben, hogy meg kéne pattanni, szóval jó. (Na meg le vagyok szerződve, szóval nem mintha lenne más opcióm...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése