Kissé sűrű ez a hét, de kifejezetten élvezem.
Csütörtök este elmentünk megkoronázni a hét második hétfőjét egy kis tapassal, egyrészt mert megérdemeljük, másrészt mert Santiago jövő héten megy haza, harmadrészt meg mert itt van Marta barátja Portóból. És ettem csigát. Főzve. Fűszeres szószban. A házából. Sosem hittem volna, hogy eljön ez a pillanat is, de a garnélarák-pucolós eset óta meglehetősen jól viselem az ilyen gasztronómiai sokkokat. És finom volt. Aztán a Julios-ban kötöttünk ki (az egyik legjobb hely szerintem a városban), ahol előadtuk a két növénybiológus és egy pszichológus vitatkozik a neurobiológiáról félig angolul félig spanyolul című műsorszámot, Marta meg csak röhögött rajtunk.
Pénteken szeminárium volt, bár nem csúfolnám előadásnak amit a tunéz spiné elővezetett, amolyan, hello-thank you stílusban tolta, öt perc (se) és adios.
Aztán sikerült még egy negatív westernt előállítanom, de szerintem rájöttem a hibára, nevezetesen mindig ezt történik ha először használok egy antitestet, szóval kapja be a sigma, mert sehol nem említik, hogy hé, elsőre akár elő se hívd mert úgyis szar.
Aztán mivel dia del cruz (a kereszt napja, ami nagyjából egy új ürügy arra, hogy az utcákon tömegelhessenek és üvölthessenek a helyiek, de vannak virágból készült keresztek a tereken, és tényleg kinn van mindenki, táncolnak, énekelnek, isznak, baromi jó) volt, ezért hamar véget ért a munka, és ráadásul mojito-nap volt a menzán. Utána tobzódtunk kicsit a városban, kiegészülve egy skóttal aki mint kiderült az ír pubból volt ismerős (és csak elvétve értettem mit mond, olyan kiejtéssel beszéli az angolt, skót a szentem, na), mert ott pultos, meg még valami spanyol csávóval, aztán voltunk Martánál, utána nálam mert annyi sört ittunk, hogy mire leértünk a hegyről, mindenki azt kérdezgette, hogy messze lakok-e még mert ha igen akkor álljunk meg egy fánál, utána meg random helyeken ettünk-ittunk hajnalig.
 |
| Kerszt csendélettel és viharfelhőkkel |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése